Május 20-án reggel arra ébredtem, hogy csordogál vmi, azt hittem itt az idő. A végén nem nagyon jött több, viszont a nyákdugóm egész nap távozgatott, kezdtem reménykedni, hogy hamarosan Bogi is úgy dönt, hogy megnézi kívülről is a világot.
Csütörtök hajnali 1-kor arra ébredtem, hogy megint folyik valami. Kimentem a fürdőbe – épp hogy eljutottam a kádig, már ömlött a magzatvíz. Gyorsan lefürödtem, hajat mostam, megborotválkoztam, amennyire a körülmények engedték (szülés után vettem észre, hogy közel sem sikerült tökéletesre :)), majd fél 2 körül rácsörögtem a szülésznőre. Kérdezte, vannak-e már fájások – ekkor még nem volt semmi. Mondta, hogy 3 körül beszéljünk újra, addig pihenjek… Persze pihenni nem nagyon tudtam, de legalább csokit majszoltam, másfél óra alatt pedig kb. 4 törölköző totál átázott. 3-ra már jöttek a fájások, nem rendszeresen, hanem kb. 5-10 percenként, és még nem nagyon fájt, ekkor keltettem uramat is. Háromkor maradtunk a szülésznővel, Andival, hogy egy órán belül indulunk a kórházba, majd csörög, mikor Ő is indul. Bepakoltam a csomagomba a még 1-2 hiányzó dolgot, és férjemmel még levittük a kuttyot pisilni. 4-negyed5 körül értünk be a kórházba, Andi megvizsgált – szűk egy ujjnyira vagyok nyitva (hurrá, mint 2 napja..), CTG-n megnézte a babót. Megkaptam utána a hőn áhított beöntést - nem gondoltam volna, hogy az ember a fenekén keresztül is tud pisilni :P
Fél7 körül átmehettem az alternatív szülőszobába (szerencsére rajtam kívül nem volt senki szülni ekkor), ahol jó nagy franciaágy van, labda, masszázskád. Próbáltam kicsit pihenni, 8-ig kb. feküdtem, de elég sűrűn jöttek már a fájások, és már azért elég rendesek. Megjött a dokim is, megvizsgált – bő egy ujjnyira voltam nyitva (na gondoltam magamban, ez ám a haladás J), babóca feje beékelődve. Doki is megerősített a szülésznő véleményét, miszerint kora délután, 2-3 körül lesz ebből baba.
Márióközben elment, hogy elintézze a melóhelyén a szabit meg 1-2 dolgot még.
Ekkor hívtam anyumat is, aki épp akkor kelt – mondta, hogy indul azonnal (férjem nem volt biztos abban, hogy szeretne bent lenni a szülésnél, így gondoltam, biztos ami biztos, jó, ha anyum is a közelben van).
Fél 9-től már fájt elég rendesen, labdáztam, közben Andi, a szülésznő masszírozta a derekamat, ami nagyon jól esett .
9-fél 10 körül jött a doki, mi újság, hogy bírom, ill. szeretnék-e EDA-t, mert van most egy órás műtétje, utána fél11 körül tudja beadni, ha úgy döntök, hogy szeretném. Kicsit elbizonytalanodtam, mert előre megfogadtam, hogy nem kérek EDA-t, de már ekkor nagyon fájt, és hol volt még a délután 3 óra… Végül Andi enyhe ráhatásával megbeszéltük, hogy egy órát még kibírok, ha ne adj Isten szeretném az EDA-t – ezer köszönet ezért is Neki.
Fél10 körül bejött Erzsi, akinek a kisfia előző nap jött a világra – így hármasban, Ő a szülésznő és én elbeszélgettünk - ha 4-5 percenként nem akart volna szétnyílni a derekam és hasam, egy jó kis csajos-bulis idillnek is beillett volna ez a fél óra. Kicsit tudtam lazítani, kikapcsolni a fájások közti percekben.
Édesanyám 10 óra körül befutott, ekkor leöltöztem, és bemásztam a kádba. Andi megnyitotta vizet, marha jó érzés volt, ahogy a meleg víz hatására az izmaim elkezdtek lazulni, és a fájások között szinte felüdültem J. Andi egy 10-15 perc múlva elment, mondta, ha van valami, vagy szükségem lenne valamire, anyum majd menjen szólni neki.
Néhány perc múlva éreztem, hogy sűrűsödnek a fájások, ráadásul már elég durvák is voltak - anyum is megjegyezte, látja az arcomon, hogy elég sűrűn jönnek. Az utolsó 3 fájásnál már éreztem az erős kakilási ingert is – mondtam anyumnak, hogy hívja rögtön a szülésznőt, aki még a kádban megvizsgált, majd közölte, hogy mindjárt itt van Bogi, és kikiabált a többi szülésznőnek, hogy azonnal kerítsék elő a dokit, és hozzák be az összes szükséges kelléket. Egy lepedőbe bugyolált, kikászálódtam a kádból, felevickéltem valahogy a szülőágyra, a doki is épp befutott- pont végzett a műtéttel J. Ekkor már elég erős tolófájásaim voltak, ahogy előkészültek, nyomhattam is. Nagyon fájt, mintha belülről szét akarnék szakadni (így utólag kb. ilyen érzés lehetett az Alien filmekben, mikor a kis szörny „kibújt” a gazdatestből…), közben anyum karját szorítottam teljes erőből. A végén a doki mondta, hogy a combomat fogjam, anyum tartsa a fejemet, és kicsit nyomott a hasamon. Végül 10.45-kor 3000 grammal és 49 cm-el világra jött Bogi - még mindig elérzékenyülök, ha eszembe jut, amikor meghallottam felsírni, majd magzatmázasan a hasamra tették és rögtön abbahagyta – azt hiszem tényleg igaz, hogy az ember ebben a pillanatban minden fájdalmat elfelejt, és csak sírni tudtam. Utólag tudtam meg, hogy a kis fejecskéje köré volt csavarodva 2-szer a köldökzsinór, de nagyon ügyesen megszületett, 9/10-es Apgarral.
Amíg a lányomat megvizsgálták, felöltözették, addig a méhlepénytől is megszabadítottak, és a 2 cm-s vágásomat összestoppolta a doki.
Nagyon sokat köszönhetek a szülésznőnek, aki nem csak a szülés alatt pátyolgatott, segített végig, hanem utána is sokszor meglátogatott, megmutatta, hogy szoptassam a babámat, és megölelt, mikor az utolsó előtti nap éjszakáján a kórházban csak sírni tudtam, mert nem engedtek haza minket, mivel háromnegyed óra hiányzott a betöltött 72 órához.
Anyum közben felhívta a férjemet is, hogy a lánya születéséről lemaradt, mint a borravaló J.
Átfeküdhettem a franciaágyra, és nemsokára kihozták Bogikát bepólyálva. Nagy ügyesen rögtön rácuppant a cicire is, azóta is nagy cici-fan :))
Gluténmentes kakaós keksz
16 éve


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése